A színház a neves építész, Medgyaszay István tervei alapján, a XX. század elején kapta ma is látható szecessziós formáját. A város első színháza azonban a XIX. század elején, klasszicista stílusban épült - az ország második kőszínházaként.

A klasszicista épület a XX. század elejére tűzveszélyesnek, előtere szűknek bizonyult. A városi közgyűlés 1909-ben megszavazta a színház felújítását, és a tervezéssel Medgyaszay Istvánt bízta meg. Medgyaszay azonban a bővítés helyett a teljes átépítés híve volt - így született meg a modern, különleges nézőtér-kialakítású, magyaros ízlésű bútorokkal, kárpitozással berendezett, újfajta falszínezéssel és gyöngyös üvegcsillárokkal díszített épület.

Sopronban már a XVII. század elejétől voltak színielőadások, a XVIII. század harmincas éveitől pedig már rendszeresnek mondható színházi élet zajlott a városban. 1769-ben már állt az ideiglenes színházépület, 1792 pedig először magyar nyelvű darab került színre. Kilényi Dávid, az első magyar vállalkozó-direktor végiglátogatva a német vándorszínészet bázisait 1820-ban Sopronban is fellépett társulatával, a tagok között Dérynével. Hamarosan a döntés is megszületett: az országban (Miskolcután) másodikként kőszínházat építenek, ami végül 1841-42-ben készült el.

Franz Lössl bécsi építész kapott megbízást, és gyönyörű klasszicista épületet tervezett, mely méltósággal uralta a teret. Belül három szint, dekoratív festés és kárpitozás fogadta az előadásokra érkezőket.

A színház az előadások ideje alatt és előadások előtt egy órával látogatható.