A romterületen Szent István bazilikájának pillérmaradványait és a szentélyt lezáró apszis alapköveit láthatjuk. A kőlapok több királyi pár sírhelyét, a terméskövek a királyi trónus egykori helyét jelzik.
A főhajó tengelyében alakították ki Szent István végső nyughelyét, amelyet ma kereszttel jelölt egyszerű kőlap fed. A bazilikához több kápolna épült, melyek királyi, főúri temetkezési kápolnák voltak. Ezek maradványai ma is láthatók.

A török időkben tönkrement épületeket a város 1688-as visszafoglalása után már nem lehetett újjáépíteni. Köveiből építették fel 1801-ben a püspöki palotát, a többi maradvány a föld alá került.

Szent István szarkofágját 1803-ban találták meg a romok eltakarításakor. 1848-ban feltárták III. Béla és első felesége, Chatillon Ágnes (Anna) földi maradványait, melyeket végül a budavári Nagyboldogasszony-templomban temettek el újra.

Tervszerű ásatást először 1936-37-ben végeztek, ennek során a bazilika mintegy harmada került napvilágra, ekkor alakították ki a romkertet. Felavatása 1938-ban, államalapító szent királyunk, István halálának 900. évfordulóján történt.