A romantikus elemekkel gazdagított késő klasszicista színház 1847-1857 között, tornya 1884-ben épült. Az épület elődje volt a mai Magyarország ország első magyar nyelvű kőszínháza (1823).

A klasszicista külső máig megmaradt: a sétálóutcára kiugró árkádos kocsibeállója, órás tornya, karakteres, négyzetes alaprajza. A klasszicista külső után a klasszicista, három nagyobb részből álló előtér következik, a bejárattal szembeni főlépcsőn át az erkély- és emeleti üléseket lehetett megközelíteni.

 

 

A belső megőrizte a történelmi csillogást: az aranyozást az 1925 óta neobarokk stílusú nézőtéren, a páholyokat, lámpatesteket tartó kariatídákat, az angyalstukkókat és a hatalmas nézőtéri kristálycsillárt is.

A színház legutóbbi teljes rekonstrukciójakor (1991-1997 között Bodonyi Csaba Ybl-díjas építész irányításával) öt játszóhellyel rendelkező, fesztiválközponti szerepre alkalmas intézmény jött létre, ahol otthonra lelt a Bartók Miskolci Nemzetközi Operafesztivál is.

 

 

Az intézményhez a színházi élet jeles személyiségei kötődnek: játszott itt - csak a régebbi időket megidézve - Déryné Széppataki Róza, Jókainé Laborfalvy Róza, Latabár Endre, itt volt színidirektor Sebestyén Géza és Sebestyén Mihály is. A színház történetét a szomszéd épületben (Déryné u. 3.) a Színháztörténeti és Színészmúzeum mutatja be.