A régióban kanyargó Tisza vidéke századokon át mocsaras terület volt, szabályozása és lecsapolása után árterületén alakult ki a Hortobágy. 

 

A Hortobágyi Nemzeti Park 1973 alakult. Az érintetlen zöld puszta Európa legnagyobbja. A Világörökség részévé avatták 1999-ben. A folyamatos bővítések  révén védett területeinek nagysága mára elérte 80 500 hektárt, ebből 1285 hektár fokozottan védett. 

A terület a 33-as számú főút mellett található Debrecentől néhány kilométerre.

A folyónak és területének nagyon gazdag és sokszínű az élővilága. A fő és holtágak vizében számos keszegfaj mellett ponty, kárász, csuka ,süllő egyaránt fellelhető. Védett halfajok: a vágó és a réti csík, a szivárványok ökle, illetve a kurta baing.

Kétéltűekben szintén bővelkedik a folyó. Gyakori a kecskebéka, a gőte,  hüllők közül a vízisikló. A szitakötők közül ritka és védett a lápi acsa, de él itt nádi acsa és kétfoltú szitakötő is. Szívesen keresik fel a mellékágak oltalmát a kócsagok, a fekete gólyák és a gémek. Őszi-tavaszi vonuláskor pedig rendszeresen látogatják a halászsasok. A holtágak egyben a folyószabályozási munkálatok eleven emlékei.

 

A nemzeti park részét képező puszta több mint 1400 négyzetkilométer kiterjedésű terület. Sík vidékét csak itt ott törik meg kunhalmok. A Hortobágy évi mintegy 500 milliméter csapadékkal  hazánk legszárazabb vidéke.

 

A Hortobágy fontos élőhelyeiről, természeti. illetve kultúrtörténeti értékeiről átfogó képet ad a park négy bemutató területe: az egyekpusztakócsi mocsarak mellett, a Hortobágyi-halastó mentén, a Nyírő-lapos-Nyárijárás pusztán, valamint a Tisza-tónál.