1975-ben alakult, másodikként a Hortobágyi Nemzeti Park után. A Duna-Tisza köze természeti értékeit gondozza, és kiterjed Csongrád megye Tiszán innen eső részére is. Kilenc különálló mozaikszerű területegységből áll, összesen 53 000 ezer hektáron.

A bugaci ősborókás a Kiskunsági Nemzeti Park leglátogatottabb egysége, központja a Bugacpusztai Pásztormúzeum. Kiállításai, karámjai az ősi magyar háziállatokat (szürke marha, racka juh, mangalica, puli, komondor) és a rideg állattartást, a pásztoréletet mutatja be.

A fülöpházi buckavidék mozgó homokbuckáival és árvalányhajas, szamárkórós, sziki csenkeszes, mézpázsitos pusztáival a homokhátság hajdani arculatát leginkább őrző terület.

 Apajpuszta az ország, és egyben Európa második legnagyobb szikes pusztája, területének nagyságában csak a Hortobágy előzi meg.

A Lakitelek és Tiszaalpár között elterülő Szikra- és Alpár-rét a Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb, de talán legszebb területe, ami hűen őrizte meg mindazt, ami a Tisza-szabályozás előtti állapotot jellemezte.

Népszerű vízparti üdülőhely a tőserdő, ahol a holtág melletti galéria erdő szintén a szabályozás előtti állapotot tükrözi.

Az izsáki Kolon-tótulajdonképpen egy nagy édesvízi mocsár. A mocsártavakat, láprétek és mocsárerdők határolják. 

A Solti lapályon elterülő felső-kiskunsági tavak képezik hazánk legnagyobb kiterjedésű szikestó-rendszerét.

A Fehér-tó Szeged és Sándorfalva között - tizenhárom négyzetkilométeres területével- az egyik legnagyobb szikes tavunk. Déli szegélyén 1932-ben halgazdaság létesült. A hetvenöt fészkelő fajból a ma már ritkának sziki fajok közül itt még több is honos.

A Korom-szigeten  Közép-Európa legnagyobb dankasirály telepe található. A tavat az 1930-as években, hazánkban az elsők között nyilvánították védetté.

A Kiskunsági Nemzeti Park területének kétharmadát az UNESCO Ember és bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította.